A történelmi borvidékről
Az első írásos emlék a honfoglalás után, a középkorból származik, Csák Miklós nagyúr örökhagyó levelében 1231-ben említik először a vajali (móri) szőlőket.
A török uralom e vidéken a szőlőművelést is rendkívül hátrányosan érintette, mivel a csókakői várban állomásozó török helyőrség kivonulás közben felgyújtotta a településeket és ekkor elpusztultak a szőlőültetvények is. Az ezt követő fellendülésben jelentős szerepe volt a Hochburgok, majd a Lambergek által a környékre telepítettkapucinus rendnek és német telepeseknek. A móri kapucinusok szoros kapcsolatban álltak tokaji rendtársaikkal, akik a hagyomány szerint Ezerjó szőlővesszők küldésével segítették a szőlők újratelepítését. Mór 1758. évi mezővárossá válásában a szőlészet-borászat fellendülése is nagy szerepet játszott.
A 17-18. században betelepült sváb családok fejlett szőlőművelési kultúrájuk mellett sajátos présházépítési stílusukat is magukkal hozták. Ennek jellegzetessége a pince hossztengelyére merőleges présház, középen díszes, nagy ajtóval, kétoldalt szimmetrikusan elhelyezkedő egy-egy ablakkal. A présházon belül pedig a pihenőszoba és a kősúlyos faprés adja meg e présházak sajátos jellegét.
A hagyományos művelésű szőlőkben még ma is alkalmazzák a borvidékre jellemző kopaszmetszéses, karós fejművelést, melynek lényege, hogy a tőkéken a fürtök közelebb kerülnek a nappal átmelegedő talajhoz, mely kedvező beérést és jobb minőséget biztosít.
A történelmi feljegyzések tanúsága szerint 1834-ben szüreteltek először a borvidéken aszúbor minőségű szőlőt. A 19. században a borvidék borai jó szállíthatóságuknak köszönhetően egyre nagyobb mennyiségben kerültek az osztrák kimérésekbe.
Az 1901. évi kérelmezését követően 1928-ban rendeletbe iktatták az önálló Móri Borvidék létrejöttét, majd 1934-ben a móri borok népszerűsítése céljából megtartották az első Móri Bornapot.
A II. világháborút követően az 1980-as évek végéig a borvidéken a szőlőművelés, feldolgozás technológiai hátterét, a szükséges tárolókapacitásokat és az értékesítési lehetőségek jelentős részét a Móri Állami Gazdaság biztosította. Az 1990. évi rendszerváltást követően az Állami Gazdaságot felszámolták, borászati kapacitásait megszüntették, a privatizációval a borvidék sorsa így újra a helyi döntéshozók és az egyéni gazdák és pincészetek kezébe került.
Mitől is a nagy fehér borok hazája? - A borvidék geológiája, talaja, éghajlata
A borvidék mikroklímájára, uralkodó szélirányára, rányomja bélyegét a Vértes és a Bakony között húzódó északnyugati-délkeleti csapású Móri árok, mely egy tektonikai törésvonal.
Az árok északkeleti oldalát képező Vértes déli-délnyugati lejtésű hegylábai adnak otthont az ültetvényeknek. A Vértes alacsony, sasbérces-árkos szerkezetű karsztos középhegység.
Döntő többségben löszön, mészkőtörmelékkel kevert löszön, oligocén homokon alakult ki az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, illetve barnaföld; a dolomiton és mészkövön rendzinatalajok találhatók. Klímája kedvező, bár kissé hűvösebb az átlagnál. Enyhe tél, sok légmozgás jellemzi, mely a szőlő betegségeknek nem kedvez. A nap sugarai nyáron a szőlők nagy részét egész nap érik. Az éves középhőmérséklet 10 oC. A tájat közepes fényviszonyok és 600-650 mm lehullott csapadék jellemzi. A legtöbb eső nyáron, míg a legkevesebb februárban és márciusban esik. Az uralkodó szélirány északnyugati. Mindazonáltal, a hegyek, dombok déli-délnyugati oldalain a kedvező mezo- és mikroklíma jó termőhelyi viszonyokat alakít ki.
A móri bor alatt ma is mindenütt a „Móri Ezerjó”-t értik, a jó termőhely és a kiváló fajta szerencsés találkozásának „eredményét”. A szőlőfajtát hazánkban több helyen termesztik, de igazi otthonra a Vértes dűlőin talált.
Büszkeségünk, zászlós borunk: a hungarikum Móri Ezerjó
Az Ezerjó - amely ma már a hungarikumok közé tartozik - a 19. századi filoxéra-vészt követő újratelepítések során lett a fő szőlőfajta a borvidéken. Ritka lombozatot nevel. Bőtermő, de fagy- és rothadás érzékeny. Termése közepesen nagy, tömött. Bogyói gömbölyűek, a napos oldalon rozsdásodnak. Kedvező időjárás esetén a szőlőfürtök aranysárgára érnek és csodálatos zamattal rendelkeznek. Különösen jó idő esetén a botrytises szőlőszemekből aszúbor készíthető. Bora zamatos, magas alkohol és savtartalmú, kellemes hatású, általában száraz. Tüzes, testes karaktere és a savak harmóniája magas fokú élvezetet garantál. A borvidék ma is legnagyobb súllyal előforduló fajtája, a terület 32 %-án termesztik.
(Forrás: Az ezerjó hazája c. kiadvány; Mór és Pusztavám Közös Hegyközség, Mór, 2010.)
