2013. október 04-én pénteken rendezték meg az idei borkirálynő választást. Minden évben pénteken este 19 órakor kezdődik és a Fogadó előtt felállított sátorban.
A péntekem nagyon mozgalmasan telt. Úgy terveztem, hogy délelőtt segítek a pincében és délután kicsit rápihenek az estére, de persze ez nem így sikerült. Elhúzódott a délelőtt, úgyhogy a készülődésre egy óra maradt, de időben odaértem. Olyan gyorsan ment el a nap, hogy időm sem volt izgulni! Nagyon szeretem a pörgést, nem zavart egyáltalán, hogy elment a napom, így legalább nem kellett a versenyre felpörögnöm!
A recepción gyülekeztünk a zsűri tagjaival: Tálos Tamás zsűri elnök és Kovács Gyula a Brindisi Szent Lőrinc Borrend részéről, Klimáné Julika a Borbarát Hölgyek elnöke, Frey Szabolcs hegybíró és a tavalyi évi borkirálynő, Dr. Klima Olga.
Sárközi Laura és én várakoztunk a megmérettetésre. Látták rajtunk, hogy egy kicsit izgulunk, ezért ittunk egy bátorító pálinkát. A verseny kezdete kicsit csúszott, a „színfalak mögött” beszélgettünk addig. Még ekkor is úgy éreztem, hogy nem lehet baj, jól fogom érezni magam.
A családom azon része, aki el tudott szabadulni a faházból, a párom és nagyon sok barátom részt vett a választáson, nagyon jól esett!
Amikor szóltak, hogy indulnunk kell bevonultunk a színpadra a zsűrivel, bemutattak minket, majd Olga nagyon megható leköszönő beszédét követően elfoglalhattuk a színpad jobb oldalán kialakított helyünket egy asztalnál. Tálos Katalin konferálta le az egészet és szerencsére ő is mellettünk kapott helyet. Lelkesen támogatott minket az egész verseny alatt, külön köszönet neki!
Az első feladat volt a bemutatkozás. Ezt a feladatot ismertük, előre készülhettünk rá! Átadtam a kezdés jogát Laurának, aki magyarul és német nyelven mutatkozott be. Amikor rám került a sor – még mindig jó hangulatban – elmondtam a beszédemet magyarul, melyben megemlítettem a családi szálakat, de elsősorban a Móri Borvidék fejlesztésének szükségességét hangsúlyoztam és a móri borok terjesztését. A német nyelvű rövid bemutatkozásom simán ment, az angol elején egy kicsit még német kiejtéssel akartam beszélni, de szerintem ezt a feladatot megoldottam.
Az elméleti tesztet probléma nélkül töltöttem ki kb. 10 perc alatt.
Ezt követően kezdődtek a problémák. Nagyon hideg volt aznap, a mínuszok repdestek és szoknyában, nyitott cipőben és egy blézerben voltam – mégiscsak adjuk meg a módját. A sátorban fűtőtestek voltak kihelyezve, de persze Murphy megjelent, csak a mellettünk lévő melegítő eszköz nem működött, így elkezdtünk nagyon fázni. A közbeiktatott majdnem egy órás műsor végére teljesen elgémberedve, szó szerint reszketve vártam a többi feladatot.
Következett a kedvenc borom bemutatása. Mórón lévén Ezerjót választottam és akkor már a saját 2012. évjáratú Móri Ezerjónkat, ami 2013. évben Mór Város Bora lett. Kitaláltam közben, hogy nem csak úgy elmondom róla a jellemzőit, hanem kibontom és megkóstoltatom a zsűrivel és amennyi jut belőle azok után, a nézőkkel is.
Be is mondtam a mikrofonba, hogy kérek egy bornyitót, de Murphy ismét mellém állt és pont annak a bornak nem tudtam levenni a fóliáját amit vittem magammal, így le kellett vágnom, de a bornyitón csak recés kés volt, így nem lett túl szép, de végül le tudtam szedni róla. A bornyitás simán ment, megszagoltam a dugót, töltöttem először Laurának, engedélyeztettem vele a bort, majd magamnak, a zsűrinek és néhány nézőnek. A borról tudtam beszélni, ismertem. A remegéstől kicsit elcsuklott néha a hangom – utólag mindenki mondta, hogy biztos izgultam – ha tudták volna, hogy majdnem megfagytam!
Ezt követően fel kellett ismerni az Ezerjót két bor közül. Ezzel nem volt probléma, kicsit remegett a kezem, de még egy feladat pipa.
Utána jött a lopózás. Ez volt az a feladat amitől egyáltalán nem féltem és persze ebbe buktam bele. Először Laura lopózott, egy kisebb méretű fahordóból történt a lopózás és 2 dl-es lopót kellett használni. Amikor rám került a sor nagy lazán megszívtam, de hoppá, nem jött semmi, sőt túl sok levegőt szívtam fel, egy apró köhintés és megpróbáltam mégegyszer, de csak nem sikerült. Aztán rájöttem, hogy alig volt a hordóban bor, így mélyebbről próbálkoztam és akkor már gond nélkül sikerült! Nevetve töltöttem a zsűrinek, próbáltam minél távolabbról, majd a buzdító nézőközönségnek osztogattam el a maradékot. A zsűri a feladatvégrehajtást elfogadta.
Az utolsó feladat volt a szőlőtaposás. Végre! Mozoghatok egy kicsit!
Cipő, harisnya le, átvettünk egy szőrős meleg papucsot és odaálltunk a sajtárok mögé, benne tele szőlővel és három percig kellett taposni. Apu előtte buzdított, hogy ez csak erőnlét kérdése és adjak mindent bele! Hát én meg is tettem. Mint egy hosszabb sprintnél, csak tapostam és tapostam. Laura mellettem inkább táncolt, de nem érdekelt, tapsoltattam magam és csak futópozícióban folytattam, nagyon élveztem! Jól esett, hogy már nem fázom! A feladat végén a zsűri nem mérte le, hogy mennyit tapostunk ki, mint a korábbi években, csak ránéztek. Ez annyira nem nyerte el a tetszésem, de sebaj, nem ezen fog múlni.
Ezt követően volt egy kis pihenőnk, megmoshattuk a lábunkat és visszaöltöztünk. Mire visszaértünk a Spirit nagyon jó hangulatot csinált és beálltunk táncolni. Még Apu, Juci és a barátnőim is felálltak velem táncolni. Ekkor már jól éreztem magam, nem fáztam és a döntés közben már megszületett, úgyhogy teljesen mindegy volt már mindegy, ekkor már tényleg élveztem az egészet!
És jött az eredményhirdetés. Felálltunk a színpadra és végül Tálos Tamás kimondta, hogy Laura lett az első udvarhölgy. Fel sem akartam fogni és nem is tudtam. Azt éreztem, hogy nem volt annyira megérdemelt, nem tudtam úgy szerepelni, ahogy magamtól elvártam volna, de úgy tűnik mégis elég lett. Mellény, korona, csokor és rengeteg gratuláció, puszi, fotók…
És ez folytatódott három napig!
