Többen kérdezték tőlem, hogyan zajlik egy borkirálynő választás, hogy lehet oda bekerülni, jelentkezni kell vagy beválogatnak, mi alapján dől el, hogy ki lesz a borkirálynő…..
Azért, hogy egyszerre tudjak mindenkinek válaszolni, eloszlassam a kételyeket és esetleg segítséget nyújtsak a jövőbeni jelölteknek – akiket csak buzdítani tudok, hogy ezt ne hagyják ki – leírom először is azt, hogyan jutottuam el 2013. október 4-ig.
Tekintettel arra, hogy családom révén a borok világában nőttünk fel, korábban már indult a választáson az unokatesóm, 2005-ben borkirálynő lett a nővérem, és azóta mondogatja nekem mindenki évente, hogy most már el kell indulnod, de én rendre azt válaszoltam, hogy majd jövőre.
Őszintén szólva nem volt túl sok kedvem elindulni. Egyrészt tartottam, féltem is tőle, másrészt meg aki ismer tudja, hogy nem vagyok az az igazán szereplős típus, márpedig ehhez a feladathoz ez kell. Utólag mondhatom, hogy meg kellett érnem a feladatra, nem baj, hogy eddig vártam vele.
Augusztus végén részt vettünk a Győri Bornapokon, ahol testvérem megjegyezte, hogy mi lenne, ha most már beneveznék a versenyre, ők majd beneveznek, most már tényleg illik elindulni, még a végén „kiöregszem”. Azért is, mert amikor ő indult, akkor volt utoljára a mi borunk Mór Város Bora és ez idén is sikerült. Ott, a bornapos forgatagban mondtam, hogy jó, benne vagyok, idén elindulok, előbb utóbb úgy is el kell.
A borkirálynő választást a Fogadó az Öreg Préshez szervezi és bonyolítja le. Szeptember elején meghirdették, majd jelentkeztem emailben a versenyre. (A honlapjukon minden ehhez szükséges információ megtalálható.) Ekkor már nem volt visszaút! A jelentkezéskor kaptam egy kidolgozott elméleti anyagot, hogy azt tanuljam meg. Kb. három héttel a választás előtt elkezdtem azt tanulmányozgatni és szépen lassan megtanultam. Hozzáolvastam még az interneten borászati témákkal kapcsolatos anyagokat és az otthoni könyvek közül is szemezgettem. Ezután úgy gondoltam az elméleti részével nem lehet baj és azzal nem is volt!
Jöhetett a gyakorlat. Csak nővérem választásán voltam korábban, így annyi fogalmam volt, hogy lehet lopózás, bor felismerés, bor nyitás és töltés. Szőlő taposásról hallottam, hogy volt már, de nem tudtam hogyan zajlik.
A választást megelőző vasárnap Krár Katalin szervezésében létrejöhetett egy „felkészítési találkozó”, melyet Tálos Tamás vezetett. A korábbi négy jelentkezőből ekkor már csak hárman voltunk jelen. Tamás bácsi ismertette, hogy milyen feladatok várhatóak, majd az ő meghívott borásza, Mogyorósi Lajossal átmentünk a Molnár pincében és ott bort kóstoltunk, bort nyitottunk, lopóztunk, visszadugóztuk a palackot és beszélgettünk. Minden kérdésünkre válaszoltak és végig beszéltük, hogy milyen feladatok lehetnek. Ez nagyon sokat segített a felkészülésben.
Beszélgetés során felmerült, hogy régi eszközök felismerése is lehetséges a feladatok között. Rájöttem, hogy ezzel kell foglalkoznom, nem igazán tudtam, hogy milyen eszközök jöhetnek szóba. Próbáltam interneten kutakodni, de nem sok sikerrel, majd Apu közbenjárására Bozóky István segített a saját borászati kiállításuk megtekintése közben, hogy melyik eszköznek mi a neve és mire szolgál.
Lévén, hogy most a munka Pestre köt, bornapok előtt szabit vettem ki, hogy otthon készülhessek. Hozzá kell tennem, hogy a lopózás, a bor nyitás, a borok ismerete nekem nem volt ismeretlen, azért mégiscsak ebben nőttem fel. Az utolsó napokban kértem Aputól otthonra egy lopót (egy literest adott – kicsit megijedtem tőle, hogy azt nem tudom felszívni, de a versenyen csak 2 dl-es volt), esténként végig beszéltük a borok jellemzőit, a borbetegségeket és mindent, ami közben felmerült.
A korábbi évek borkirálynő választásairól készült felvételeket is megnézhettem, ezzel körvonalazódott bennem, hogy miként zajlik le a verseny.
Annyit tudtam előre, hogy kell választani egy kedvenc bort és azt magammal vinni. Arra tekintettel, hogy Móron vagyunk az Ezerjót választottam és akkor már dukált, hogy a Mór Város Borát vigyem magammal. Felkészültem otthon a bor mért adataiból és jellemzőiből.
Megírtam a bemutatkozó beszédemet egy héttel korábban, az angol és a német szöveget leellenőriztettem ismerősökkel és szinte folyamatosan azokat mondogattam magamban (még futás közben is – utoljára ilyet államvizsga előtt csináltam )! Azt hiszem, hogy ettől féltem a legjobban, mert úgy gondoltam, hogy egy jó bemutatkozással megalapozhatom az egész verseny hangulatát és a rólam kialakított képet.
Az utolsó héten a harmadik lány lemondta, így ketten maradtunk versenyben. Nagyon tartottam az ellenfelemtől, megjelenésében és tudásában is meggyőző volt a felkészülési találkozón, de úgy éreztem meg tettem minden tőlem telhetőt, tisztességgel felkészültem, megtanultam amit meg kellett és eleget gyakoroltam.
Érdekes, hogy a hét elején jobban izgultam mint pénteken. Úgy indultam el a versenyre, hogy lesz ami lesz, nem érdekel ki milyen eredményt vár el tőlem, jól akarom érezni magam, nem az eredményre fogok rágörcsölni. Sajnos ez nem annyira sikerült, de erről majd a következő részben….
